Három ország, három Rotary Clubja (Rotary Club Szolnok, Rotary Club Senta/Zenta, Rotary Club Halberstadt) fogott össze, látogatta meg a Kőhalmi Református Egyházközség Szórványdiákotthonát, és adta át adományait.
Az összefogás eredményeként ruhaneműket, valamint 1.200.000 Ft pénzadományt tudtunk átadni a Dél-Erdélyi szórvány magyarság bentlakásos otthonának támogatására.
Rotary Transsilvania 2023.
Dél- Erdélyi körutazás 2023.07.12- 07.15.
Négy generáció, 2.000 km, minimum száz élmény: azaz három ország rotarystáinak kirándulással, pihenéssel, kulturális programokkal és jótékonysággal egybekötött körutazása Dél- Erdélyben.
Három ország Rotary Clubjait több szálon is összekötnek már azok a személyes barátságok, melyek a Rotary Club Szolnok (Magyarország), a Rotary Club Senta/Zenta (Szerbia) és a Rotary Club Halberstadt (Németország) tagjai között hosszú évek óta kialakultak.
Számtalan közös adománygyűjtő program és számos együtt szerzett közös élmény alapozta már meg ezt a barátságot. Nem mondhattam tehát nemet német barátaink felkérésére, amikor legutóbbi, Székelyföldi, Gyimesi és Moldvai utazásunk alatt megígértették velem, hogy álmaik mesevilágának színhelyét, a Dél- Erdélyi Szászföldet is meglátogatjuk közösen.
2023-ban érkezett el mindannyiunk számára ez a régen várt pillanat. Az utazást természetesen számtalan egyeztetés, tervezés és aggodalom előzte meg, de visszatekintve a nehézségekre már úgy tűnik, ezerszeresen is megérte a fáradozás!
Az utazás kezdetén, egy júliusi szerdai nap kora reggelén 45 ember pakolta fel csomagjait kényelmes, klimatizált buszunkra Szolnokon. Legfiatalabb útitársunk 2013-ban, míg legidősebb 1940-ben született. A 73 év korkülönbségen túl igazán vegyes csoport: házaspárok, szerelmespárok, egyedülállók, kisiskolások, fiatal felnőttek, aktív munkavállalók és nyugdíjasok is képviseltették magukat az eseményen.
Bár a csoport összeétele meglehetősen vegyes, a benne lévők akarata a kezdetektől egységes volt: közös élményeket szerezni Dél- Erdély meseszép tájain, megismerni az itt élő népcsoportok történelmét, belekóstolni a helyi gasztronómiába és mindenekelőtt segíteni, támogatni egy olyan nemes célt, mint a szórvány magyar közösség gyermekeinek nevelése, oktatása.
Első napunk úticélja Nagyszeben városa volt, ahol a belvárosi szállodánk elfoglalása előtt egy városnézésen vehettünk részt németül is kiválóan beszélő, szakavatott helyi kísérőnk vezetésével. Nagyszeben óvárosa azonnal mindenkit magával ragadott, így a helyi éttermek, sörözők látogatása a továbbiakban vissza- vissza térő eleme lett utazásunknak. A vacsora után ott töltött órák beszélgetései lezárták, s egyben megkoronázták a fáradságos, utazással töltött napokat.
Másnap reggel Brassó, a Barcaság erődített fővárosa felé vettük az irányt. Egy könnyű sétával végigjártuk az óváros fontosabb műemlékeit, felfedezve a Fekete Templomot, a Főtér impozáns épületeit és a Zsinór- utcát. A kánikulai forróság ellenére csapatunk lelkesedése végig kitartott, és Brassó mindannyiunkat elvarázsolt.
Egy közös Brassói csoportkép készítése után Szászvolkány, egy Barcasági kistelepülés felé indultunk tovább, melynek ma is aktív evangélikus közössége nem hagyta veszendőbe menni a településen található kicsiny, de jó állapotban megőrzött szász erődtemplomot. A hagyományos szász erődítmény két emeletes kamra-falában az alsó szint három kamráját egybenyitva egy nagyobb közösségi teret alakított ki a volkányi közösség, melyben kényelmesen meg tudtak teríteni fáradt csapatunknak. Az erdélyi szászok ősi dialektusában is kiválóan beszélő helyi lelkész, Uwe Seidner rövid előadása után máris terülj- terülj asztalkát varázsolt elénk, amin fogadóitalok és kiváló helyi bor mellett gőzölgő leves, szászos töltött káposzta, majd desszert kényeztetett bennünket. Hátborzongató, de egyben felemelő érzés volt ott ebédelni a XVI. században emelt, számtalan ostromot látott kőfalak és a közel 500 éve kifaragott gerendák alatt, miközben az udvaron gyermekek sátoroztak és a beszűrődő gyermekzsivaj (igaz, már csak román nyelven) azt üzente, hogy biztosan lesznek, akik a település hagyományait továbbra is ápolni igyekeznek.
A templom megtekintése, és a lelkész úr előadása után a kiadós ebédtől és a Brassói hőségtől elbágyadva, Szászföld egyik legnagyobb erődtemploma, Prázsmár felé vettük az irányt.
A Barcaság legjelentősebb templomerődjének belső falai mentén 275 ún. szalonnakamrát alakították ki (családonként egyet), amelyek ostrom idején menedéket adtak a lakóknak, békeidőben pedig húskészítményeiket tárolták bennük. Templomában az 1480-ban készített Szent Kereszt-szárnyasoltár az egyik legrégebbi Erdélyben. A monumentális erődítmény minden zegét- zugát bejárva izgalmas kiállításokat, megkapó részleteket találunk lépten- nyomon. Német barátaink különös izgalommal fedezték fel a közelmúltig itt élt szászok létezésének írásos emlékeit.
Prázsmár felfedezése után Nagyszebenbe tértünk vissza, ahol a vacsora elfogyasztása után a szokásos belvárosi séta, majd éjszakába nyúló beszélgetés zárta le tartalmas, de egyben nagyon fárasztó napot.
Utazásunk harmadik napja a Rotary humanitárius küldetésének megfelelően kirándulásunk jótékonysági céljának teljesítésével kezdődött. Idei utazásunk kedvezményezettje a Kőhalmi Református Egyházközség Szórványdiákotthona lett, mely a református egyház fenntartásában lévő, mintegy 110 gyermekről gondoskodó, a Dél- Erdélyi szórvány magyarság egyik fontos bentlakásos otthona. Az óvodai ellátást, iskolai oktatást és középiskolai szakképzést is folytató intézmény kollégiummal, étkezéssel, lelki és testi neveléssel egyaránt segíti a szórvány magyarság magmaradását ott, ahol a falvakban tapasztalható rossz szociális körülmények miatt nélkülük óhatatlanul elkallódna, de biztosan rosszabb életesélyekkel indulhatna neki a fiatalság az életnek.
Annyi mindent mentünk jó szándékból ezen a világon. Mentünk növényeket, állatokat, klímát, s még ki tudja mi minden fontosat. Ők eközben szépen és szerényen, talán túlságosan csendben is, emberi sorsokat és egyben anyanyelvet mentenek. Munkájuk ezerszeresen is megérdemli hát az odafigyelést és a támogatásunkat.
Az utazás tervezésekor a humanitárius cél kijelölésével egyidőben egy gyűjtést indítottam a Diákotthon megsegítésére. Az oktatáshoz szükséges eszközök és ruhaneműk mellett elsősorban a klubok és az utazók anyagi támogatását kértem mindenkitől.
Az összefogás eredményeként mintegy 700.000 Ft értékben 288 db extra minőségű új gyermekpólót, több doboz fénymásoló- papírt, valamint 1.200.000 Ft pénzadományt tudtunk átadni a kedvezményezett nevében eljáró Szilágyi Zoltán lelkész úr részére.
Nehéz leírni azt a megható pillanatot, mikor a bentlakásban tanuló gyermekek rögtönzött műsora, a lelkész úr remek előadása és a gőzölgő ebéd elfogyasztása után az adományok átadására került sor. Szem alig maradt szárazon a meghatottságtól, amikor az összefogás kézzel fogható produktuma megérkezett oda, ahol a Jóisten csodatételéért imádkozva napi szinten számolgatják, rakosgatják szerény anyagi forrásaikat, s közben önfeláldozó munkájukkal szó szerint mentik a menthetőt: a Dél-Erdélyi szórványban élő magyar ajkú gyermekek sorsát és előmenetelét.
Úgy gondolom, mindannyian a szívünkbe fogadtuk Kőhalmot, ahol a település fölé magasodó vár bejáratánál a település polgármestere személyesen fogadta és köszöntötte csapatunkat. Az impozáns vár megtekintése, a bentlakás megismerése, a bőséges ebéd elfogyasztása, majd az adományok átadása után lelkileg feltöltődve ugyan, de máris újabb élmények befogadására készen indultunk útnak utunk újabb állomása, a természeti látnivalókban páratlan szépségű transzfogarasi hágó felé.
A traszfogarasi úton végighaladni önmagában is lebilincselő élmény. A mély völgyekkel, sűrű rengetegekkel, vízesésekkel és kanyargós szerpentinekkel teletűzdelt útszakasz önmagában is elég látnivalót kínál mindenkinek. Az út szélén sétáló medvék, a csecsebecséket kínáló árusok és a júliusi forróság idején is jelen lévő hófoltok a kristálytiszta patakokkal és a semmihez sem hasonlítható friss hegyi levegővel együttesen varázsolták elénk a Déli- Kárpátok valódi vadságát.
A busszal különösen nehezen járható hegyi út végén egy újabb természeti csoda, a Bilea- tó fogadott bennünket. Az addig felhőben úszó táj fölött megérkezésünk után röviddel eloszlott a ködtakaró, így a szikrázó napsütésben páratlan felvételek készülhettek odafönt, a Kárpátok tetején.
Szomorúan búcsúztunk ettől a meseszép tájtól, de a lefelé vezető út még számtalan látnivalót, kisebb és nagyobb csodát tartogatott. Nagyszebenben azután a jól megérdemelt vacsora, majd rövid séta után ismét az óváros varázsa fokozta és zárta le egyben az élményekkel teli harmadik napot.
Utazásunk negyedik, egyben utolsó napján már haza, azaz Szolnok felé vettük az irányt. Út közben azért még megálltunk Gyulafehérváron, ahol a kiválóan felújított vár megtekintése előtt közösen bejártuk a Szent Mihály-székesegyházat és fejet hajtottunk az ott eltemetett nagyságok előtt.
A székesegyháztól pár méterre nem várt meglepetés ért bennünket. Utazásunkkal egyidőben tartotta ugyanis hosszú utas cserediákjainak élménybeszámolóját a Rotary 2241, Romániai district. Az eseményen több romániai club jelen lévő tagjai mellett Michael Vlad district governor elect és Daniel Florin past governor is meleg szavakkal üdvözölte a három ország rotary clubjainak baráti utazóit.
A gyulafehérvári kitérőt rövid vásárlással zárva buszunk lassan elindult végső úticélja, Szolnok felé. A visszaút során elhangzott köszöntők sorában mindenki kifejezte nagyrabecsülését és elmélyülő barátságát egymás irányában, mely barátságok erejéből már annyi humanitárius jószolgálat megvalósulhatott.
A köszöntések sorából két momentum is volt, ami különösen megérintette az utazókat.
Egy közös ajándékkal köszöntöttük rotarysta utazó barátaink közül a németországi Halberstadtból érkező Deicke házaspárt, akik 1940-es születésük óta bizonyára a leghosszabb idő óta utaznak már közülünk. Ahogy köszöntőmben fogalmaztam, nem idősek ők, csak a legrégebben fiatalok.
A másik megható pillanat az volt, mikor a három legfiatalabb utasunk kért szót, s felváltva adva egymásnak a mikrofont, megköszönték az utazás alatt szerzett, bizonyára életre szóló élmények sorát.
Az elnöki köszöntők után, átlépve a magyar határon, kicsit elcsendesedett a busz. Bizonyára mindenki az utazás alatt szerzett élményeket, ízeket, benyomásokat rendezgette önmagában. A közösségi hálóra felkerültek az első képek, miközben én (meglehetősen kevés szabadidőmet jótékonysági kirándulások szervezésére fordító polgármesterként) a Rotary szolgálatának öt útján gondolkodtam.
- A klubszolgálat, mely a barátság építését jelenti a klubtagok között, így elősegíti a klub sikeres működését,
- A hivatásszolgálat, azaz személyes elkötelezettség arra, hogy képviselje valaki a hivatását vagy foglalkozását rotarysta barátai előtt, és megtestesítse a magas etikai alapelvek és a munka méltóságának jellemző vonásait,
- A közösségi szolgálat, azaz a rászorulók és a hátrányos helyzetű emberek támogatása,
- A nemzetközi szolgálat, mely a tolerancia és a békemegtartó munkát jelenti a nemzetek között,
- Az új nemzedékek szolgálat, mely annak a pozitív változásnak felismerése, melyet a fiatalok és fiatal felnőttek részvétele jelent a közösségi és nemzetközi szolgálati tevékenységekben, csereprogramokban, melyek gazdagítják, erősítik a békét és a kultúrák közti megértést a világon.
Úgy érzem szerencsések vagyunk, hiszen ebbe a csodálatos négy napba a Rotary szolgálat öt útján túl hatodikként most még egy Dél-Erdélyi buszos körutazás is maradéktalanul beleférhetett.
Barátsággal,
Dobozi Róbert szervező