Mécsesúsztatás – 2017. szeptember 1. 19:15

Az RC Szolnok hagyományos évi rendezvénye.

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/346233965799762

Tisztelt Mécsesúsztatók!

Évek óta beszélek arról ilyenkor, hogy Zounuk ispán hogy alapított ispánsági székhelyet, mostani kifejezéssel megyeszékhelyet Szolnokon. Arról szólok, hogy történelmileg megszentelt helyen magasodott, jó hát némileg emelkedett ki, a valószínűleg – kő híján –, föld-fa szerkezetű erősség, mely azt az ősi, már bronzkorban is használatos tiszai természetes átkelőt őrizte, mely településünk várossá válásának is minden időkben természetes motorja volt. Igen, Szolnok nemcsak a hadak útján, de a vásározók, kereskedők, utazók, vállalkozók, állattenyésztők, sószállítók útján is fekszik. A páratlanul fontos viziút, ti. a Tisza volt minden időben a település-, sőt városképző tényező a mi esetünkben. Ezért itt alakult az egyik legnagyobb területet felügyelő ispánsági székhely, hisz a Nagy-Szolnoki ispánság az észak erdélyi sóbányáktól gyakorlatilag a Tiszáig kellett felügyelje a mindenkori uralkodó egyik legfontosabb bevételi forrását, a sót. Később e kiváló fekvésnek s stratégiai elhelyezkedésnek köszönhetően lett itt török szandzsákszékhely. Nemcsak kaszárnyákkal, bástyákkal, de az első tiszai állandó híddal, palotákkal, kézművesekkel, dzsámikkal, fürdőkkel, dervisiskolákkal is ékített török székhely. Később a vasút sem tudta megkerülni ezt a stratégiai pontot, s az 1847-ben ideérő vaspálya nyilván abban is döntő szerepet játszott, hogy az újonnan felállított Jász-Nagykun-Szolnok megyének ide kerüljön a székhelye.

Ez persze a múlt. A vasút a XIX. század csodája volt. Akkor Szolnok megint a hazai haladás élmezőnyébe lépett. Az egyik fejlődés szinte vonzotta a következő fejlesztést. Ahogy a vasút ittléte a megyeszékhelyi címet vetítette elő, ez utóbbi szinte automatikusan megyeházát, megyei törvényszéket, adóhivatalt, új városházát, bankokat és tisztviselőtelepet, tisztiorvosi szolgálatot, szolgabíróságot, stb. eredményezett. A kiváló közlekedésnek, szállítási lehetőségeknek hála, tárház, gőzmalom, gőzfűrésztelep, cukorgyár nőtt ki a földből. Az idevonzott hivatalnokok, értelmiség, s azok családja már igényelte a fejlett egészségügyet, iskolai szolgáltatást, főgimnáziumot, leánypolgárit, újabb gyógyszertárat. Ezen városias elemek aztán öngerjesztően kialakítják a polgárosult lét szintereit, a korzót, kávéházakat, kaszinót, az állandó kőszínházat, az első sportegyesületeket, cukrászdát, művésztelepet, daloskört és olvasóegyletet, s mondjuk az első Rotary Klubbot is.

A világ most is így működik. Ahol megjelenik egy komoly befektető, jelentős az innováció, van kellő helyben előállított jövedelem, van fizetőképes kereslet, oda törekednek a beszállítók, szolgáltatók, nagyáruházak, hazai és külföldi magántőke, magánegészségügy, felsőoktatás. Nem könnyű ezért a mostani helyzet. Folyamatosan, sokszor még mindig a XX. századi közúti lemaradásunkat kell korrigálnunk. Ennek ellenére is folyamatosan bővül az ipari park, megújult az Indóház, felpörög a Reptár, felkészül a Művésztelep, megújul az egész várnegyed, végre megkezdődik egy modern, idegenforgalmilag is jelentős termál és strandfürdő rekonstrukció a Ligetben. Mindig óva intenek, hogy szóba ne hozzam, ezért elmondom, a legélhetőbb város cím után a legvirágosabb település rangját is elnyerte Szolnok. Folyamatosan fejlődik, átalakul, megújul. Sok még a teendő, sok a javítanivaló. Lehet persze ezekről is összeállítani egy beszédet, s panaszkodva a köldökünket nézni, hogy más város mennyivel jobban halad! De ettől még senki nem jutott előbbre! Ez nem lenne szolnoki tett! Haladni kell, ha úgy érezzük lemaradás van, hát utol kell érni a világot. Utol kell érni, s megint az élre állni. Mert szóltam már vasúti és vízi hálózatról, közúti hálóról, de a fejlődés motorja – még egyszer hangsúlyozom –, ma már a világháló, az információ sztráda, az internet. Két vagy három éve azt mondtam e helyen: aki ebben itt élre tud állni, az írja a jövőt! Az gyújtja ma a legtovább égő mécsest!

A Tisza, a só, a vár, a vasút, a megyeszékhely cím, a szocialista nagyipar mind-mind hozzájárult a fejlődéshez, lendített egyet a város szekerén. Most is kell majd ez a lendítés, hajtóanyag! És kell az itt élő emberek akarása, tenni vágyása, szeretete és összefogása. Az új kor új kihívásaira kell jó választ találnunk nekünk itt Szolnokon, közösen!

A Tisza most is itt hömpölyög, itt a sokat emlegetett átkelő, sőt már hidak ívelnek. Itt az utak, vasutak, légi utak megint összefutnak! Áll még az ispánság, Zounuk ispán most is miránk figyel! Ne legyünk hát kishitűbbek, kevésbé ambíciózusabbak elődeinknél!

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.